Magyarországon a levendula dísz- és gyógynövényként a középkori kolostorkertekből régóta ismert. Ipari célokra az 1920-as években a Tihanyi-félszigeten történt az első telepítés, a múlt század elején, Bittera Gyula közreműködésével. Európában valószínűleg a rómaiak terjesztették el, tőlük ered a növény neve is: a "lavare", azaz "mosni" ige arra utal, hogy már az ókorban is használhatták a szépségápolásban.

Levendulaaratás Tihanyban

Örökzöld dúsan ágas félcserje. Szürkés levelei aromás illatúak. Száraz meszesebb talajt és napfényt kedvel. Sziklakertbe, mediterrán kertbe, gyógynövénykertbe ültethető alacsony sövényként, vagy rózsák közé. Megfigyelések szerint riasztja a hangyákat és a levéltetveket, ezért a közelében lévő növények nem tetvesednek. A virágokkal lekvárt, ecetet, édességeket, krémeket, sülteket ízesítenek. Fiatal hajtásvégei felhasználhatók salátákba.
A szárított virágfüzérek hosszú ideig megtartják illatanyagukat. Illatosítónak, molyirtónak használják. Eltűri a nyírást és jól fejlődik száraz, napos helyeken.

Igénytelen növény, jól tûri a szárazságot. Nem kíván különösebb gondozást. A talajt azonban évente egyszer takarjuk be 3-4 cm vastagon félig érett vagy érett komposzttal. Egy-egy tõ akár 15-20 évig is elélhet.

Magassága: 45-50 cm.
Virágzási idő: július-szeptember
Virágszín: lila
Fényigény: teljes nap

Érdekesség: Az ókori görögök és rómaiak tisztító tulajdonságáért és illatáért kedvelték a levendulát. Szárított virágja általános rovarűző, leginkább molyok ellen használják. Kertben más növény -általában rózsa- mellé ültetve elűzi a levéltetveket.

A levendulát az első gyógynövények között tartjuk számon – a kamillával együtt már a római író, enciklopédista Plinius is beszámol erről műveiben. A francia királyi udvarokban első számú illatszernek számított a Provence-ban őshonos növény. Hazánkban a tihanyi levendula a vulkanikus kőzetnek, a kiváló fekvésnek, a félmediterrán éghajlatnak köszönheti kitűnő minőségét, ennélfogva pedig az olaj és a szárított növény is keresett, újra a reneszánszát éli.

Felhasználása: A növény felhasználása rendkívül sokoldalú. Gazdasági jelentőségét a virág drog és a virág 1,5-3% illóolaj tartalma adja, mely utóbbi számos komponensből áll. Az illóolaj fő összetevői a linalol (20-25%) és linalilacetát (30-40%), cserzőanyagok, rozmaringsav, kumarinok, flavonoidok. A virágzatból kinyert illóolaj legnagyobb felhasználója az illatszer-, kozmetika- és háztartás-vegyipar. A levendula fontos gyógynövény is, gyógyászati jelentőségét hatóanyagainak (a virágzatból kinyert illóolaj) –farmakológiailag igazolt- görcsoldó, emésztést javító, nyugtató hatása adja. A tihanyi levendulás páratlan zamatú különleges fajtamézt szolgáltat. Fertőtlenítő, nyugtató hatása közismert. Régóta használják rovarcsípések esetén is.

Kiváló gyógyír reumás fájdalmak, idegzsába kezelésére fürdő és bedörzsölőszer formájában.

A levendulaolajat tartalmazó bőrápoló készítmények kisbabáknál is biztonsággal alkalmazhatók.

Kellemes illóolaját előszeretettel hasznosítja az illatszeripar.